Szakács Botond - MSE listán - 2013.11.04. Téma: egy kinyílt karabiner
"Emlékszem
egyszer leszálláshoz készülődtünk mindketten és Tom szerette volna
levideózni ahogy leszáll, de sajnos lent hagyta a kameráját. Szerencsére
az enyém nálam volt, csak teljesen nyitott ernyővel nem tudtam sehogy
sem átadni neki, mert a kupolák miatt nem tudtunk közel menni egymáshoz. Na,
akkor találtuk ki ezt a „félernyő kicsatolást”. Tom a bal oldalamra
állt, majd egyszerre lecsatoltuk ernyőink egy-egy oldalát (Tom a jobb
oldalit, én meg a baloldalt) és így már simán a kezébe tudtam adni a
kamerámat. Leszállás előtt kipróbáltuk azt is, hogy az így felszabadult
kezeinkkel egymást fogtuk és mindenki a nyitott ernyő részét
kontrollálja a másik kezével. Tök jópofa volt kéz a kézben repülni.
Gondoltuk, hogy inkább ezt kellene levideózni, persze mondanom sem kell,
hogy akkor valamelyikünknek a kamerát kellett volna kézbe fognia a
fékek helyett, de ezt nem mertük megcsinálni, mert a fékeket nem szabad
elengedni (ezt mindenki tudja), ezért TTom átnyúlt és fogta az én
fékemet is addig, amíg egy 4mm-es műanyag gyors-zárral egymáshoz
rögzítettük a két beülőt, majd kicsatoltam magam a beülőmben és
hátrafelé rátérdeltem, mert a rögzíthető kamera állvány hátra volt
berakva; ráadásul legalul volt a begyűrt tárzsák alatt (sajnos nem az
oldalzsebben). A lényeg a lényeg, hogy csak megtaláltam, odaadtam azt is
Tamásnak, ő felmászott a nyitott ernyőoldal zsinórzatán a kupolájába
(addig én fogtam az ő fékét és persze előtte visszavette a szemüvegét
is, nehogy a csapkodó leoldott oldal kiverje a szemét; megjegyzem ez
volt a legrizikósabb az egész repülésben)és felszerelte a belépő élre a
kamerát. Ami jó ötlet volt, de mivel csak egy ponton rögzítette az
anyagra ezért az behajlott és elhúzta negatívba a kettőnk ernyőiből
alkotott, mellévett alakzatos egybe szárnyat. Rohadt nehéz volt
megfékezni a másik oldalt, de megoldottam. Viszont mivel Tom addigra már
felküzdötte magát az én félkupolám(mert ugye a másik felét mindketten
kioldottuk már az elején a karabínerből) belépő élére és ráült ezért
stabilizálódott a forgás és én fel tudtam dobni neki a ragasztószalagot,
ami az ő külső (tehát a bal) oldalzsebében volt. Természetesen amíg
elővettem, addig lábbal húztam a fékeket, mert azokat nem szabad
elengedni. No, innentől már sima ügy volt. Tom
a lábát lógatva az ernyő széléről, a ragasztószalaggal rögzítette a
kamerát több irányba is, hogy ne mozogjon. Mondjuk annyi volt még, hogy,
ahogy vágta el az utolsó darab ragasztó szalagot, kicsúszott a kezéből a
bicskája és átvágta a jól feszülő, nyitott kupolarészét (hála istennek
pont két bekötési pontig repedt csak tovább az anyag), majd lezuhant és
beleállt a lábamba (de nem ért ütőeret szerencsére); mivel addigra már
nem a lábammal fogtam a fékeket, hanem kézzel, nem kellett elengednem
azokat, ami ugye eléggé veszélyes mutatvány lett volna. Így
is adódott egy kis feladat, mert ahogy Tom beülőjén átnyúlva, testből
elfordulva húztam az ő nyitott oldalának a fékét, ezért oldalról állt
bele a bicska a lábamba és még jobban belenyomódott volna, ha visszaülve
ráterhelek (mert addigra már Tamás is mászott lefelé a zsinórzaton és
le akart ülni ő is kényelmesen a saját beülőjébe, ami érthető). Nem volt
mit tenni az egyik féket addig a fogaimmal tartottam, amíg az így
feladat nélkül maradt kezemmel kihúztam a bicskát, elmostam a ballaszt
vízben, eltörölgettem és eltettem. Tamás
persze ebből semmit nem vett észre és halálfélelme lett, a repesemény
(leesett bicska) bejelentés miatt. Azt hitte, hogy leesett a bicska a
levegőből, ami veszélyes lehetett volna, mert éppen az Oktogon felett
repültünk talán februárban, hétköznap reggel 7-kor, az meg tele volt
emberrel. Láttátok
volna, hogy megkönnyebbült, amikor 2 perc múlva a magunkkal vitt
korcsolyákkal leszálltunk hátszélben a befagyott városligeti tavon a
fél-fél ernyőinkkel, ismét egymás kezét fogva (nagyon csajozós volt) és
elárultam neki, hogy a kés nem is esett le, hanem csak a lábamba állt,
de a csont megállította, ezért a beülőmet már nem vágta ki. Örültünk
mindketten. Azóta
is jó barátok vagyunk és időnként, egy-egy elgörbült karabínerrel a
kezünkben, felidézzük ezt a történetet és jókat nevetgélünk, hogy milyen
szemét voltam, amikor fület csuktam azon a fél ernyő oldalon, amin
éppen mászott fel a kamerával. Persze ahogy a latin is mondja juventus
ventus; szóval egyszer élünk, egyszer vagy fiatal én sem hagyhattam ki
ezt a tréfát. Sajnos
az idő vasfoga megette felvételt (akkoriban még nem voltak digitális
kamerák), de a fiatalabbak tényleg kipróbálhatják ezt a „fél ernyő
kiakasztását a karabínerből” manővert. Persze biztos, ami biztos inkább
valami tó felett és tanuljatok a hibáinkból, ne hagyjátok lent a
ragasztószalagot, ha repülés közben másztok fel a kamerával a kupolába! Egyébként jó kis móka! Arról nem is beszélve, hogy a fékeket egyszer sem engedtük el…"
szitto - 2010-05-30 12:49:59
|
#537
|
Béci ha
már ott vagy, én meg nem, akkor felelősségmentesem okoskodhatok. Mert
kizárt hogy holnap lerohadok és akkor be lehet szólni, hogy mit
osztottam az eszet nagyképűen... El kell fogadni, hogy általában nem
vagyunk a többiknél okosabb se ügyesebbek . Ezért ha valaki megy, akkor
menj vele és soha ne maradj ott még rátekerni, mert az önámítás. Persze
a teljes verseny alatt lehet hogy lesz 1 olyan kiélezett helyzet,
amikor éppen jobb lett volna maradni.. Ráér az ember akkor
lelassulni, ha már berohadt valahova, de nem éri meg azért menni
lassan, hogy le ne rohadjunk... inkább gyorsabban kell menni, mint ami
sebességet magadtól mennél. simán sikerülni fog és nem fogod
érteni,hogy a többiek mit szüttyögnek.. segíthetsz nekik majd
összehajtani, mert te már kész leszel.. (vagy ha nem akkor esetleg
látod őket a fejed felett elrepülni miközben gyalogolsz): |
vb_ - 2010-06-02 09:10:33
|
#549
|
A "ratekerek egy picit, aztan majd folejuk erek be" taktika nagyon
ritkan mukodik. Kb olyan konstellacio kell hozza h az addigi 3as emeles
erosodjon be 6osra, az indulo boly ne talaljon jo termiket, csak
keresgeljen, es az ernyod menjen jo gyorsan ugy, hogy kozben be
sullyedjen brutalul. Ha megy a boly es te a tovabbiakban veluk
szeretnel tartani, akkor neked is el kell indulni, meg akkor is ha 100
meterrel lejjebb vagy. Max annyit tehetsz h egy korrel kesobb indulsz
es akkor latni fogod h a kurzustol jobbra v balra van nagyobb
sullyedes. |
Részletek:
.....
Fényesebb Csobáncnál a part, az egész csapat fürdeni akart,
és mi mégis hegyet másztunk? Turi Gabi mond utánunk:
Az ernyősök istenére esküszünk, esküszünk, hogy hegyre többé nem megyünk.
Sehonnai ernyős ember, ki most ha kell startolni nem mer,
kinek drágább szent ideje, mint a lejtő vonzereje.
Az ernyősök istenére esküszünk, esküszünk, hogy hegyre többé nem megyünk.
...
S hol tracklogjaink lekonyulnak, vége lesz már ott az útnak,
mert gyenge termikek mellett, a napból nekünk csak eképp tellett.
Az ernyősök istenére esküszünk, esküszünk, hogy hegyre többé nem megyünk.
(2009. június 16. 14:33 Szakacs Botond)
Ketten voltunk reggel a starthelyen, kisorsoltuk, melyikünk legyen ma a
B-vizsgás, aztán Tibi 10-kor nyitott élete első start utáni beesős fára
szállásával (erről este lesz video :P).
Gyorsan leszedtük és 11-kor végre tényleg elstartoltunk. Kicsit dobálós,
de jó szél volt, a kora délelőtt ellenére már voltak 3-4m/s -es
emelések, úgyhogy Tibivel +300m-en bóklásztunk a környéken.
Én a falut néztem meg, ő pedig a nagy piros torony fölött keringett, aztán visszamentünk lejtőzni, nagyon állat volt! ;)
Végül 70 perc után láttam, hogy Tibi leszáll, én is mentem a leszállóba,
de még a hangár előtti leszálló felett 80m-el is folyamatosan emelt,
úgyhogy végül fülcsukva csináltam pár kört és így sikerült leevickélni.
Visszamentünk, de már addigra nagyon beerősödött a szél, Tibi ment
dolgozni, én még 2 odabaszós-hempergős startot kipróbáltam, aztán
összecsomagoltam.
Jó volt ez a nap, szerintem nem fogom elfelejteni! :)
HA
Még fiatal voltam és sosem láttam szépen kinyitva a mentőernyőmet. Gödöllőn voltunk a reptéren, mentőernyős tanfolyamon. Beledobtam a szélbe. Tudod a hagyományos mentőernyőt nem tudod beomlasztani, mert nem éred el a zsinórzatot, ha a közösítőnél fogod. Nem ott fogtam, de a szél ezt nem értékelte. A gondolattól a problémáig (teljes kinyílásig) pontosan 2 mp telt el, de csak azért mert küzdöttem. A hatodik birkakupac és 50 méter után már elengedtem, azután 1 óra alatt leszedtük annak a magas fának a tetejéről, amelyik először szélirányban volt.
Képzelj el a bazi nagy medúzát, ami kiugrik a vízből, meglejtőzi a szelet a hullám oldalában (mint a sirályok) és rájön, hogy tud repülni. Ezzel a hálával nézet le rám a mentőernyőm, ahogy távolodott; kapott egy esélyt.
Esemény elemzés: Tényleg van, amit kétszer kell meggondolni. A kite nem hülyeség, csak megfelelő cucc kell hozzá. A mentőernyő is legalább olyan jól tud emelkedni, mint a főernyő, csak előtte vágd le róla magad.
Szakács Botond
Kopasz dala
Már csak néhány szerver él, rendszerbájtot küld a gép Felébred a kis madár és vár…Tolminra vár Dülöngél, mint nagypapád, álmosan néz rá a vágy Szemében még különös, álma jár…repülne már Az első villamos már elindult felé, csilingel amerre jár Az első villamosra vár, az ernyős már…hmmm
Hosszú volt az éjszaka, adatbuszon folyt a tánc Rackszekrény ajtajának dől, a bitvadász
Az első villamos már elindult felé, csilingel amerre jár. Az első villamosra vár, a Kopasz már.
Kisbuszban ül rossz helyen, nem alszik el könnyeden Arcán huzat szele jár, becsukná már
Nova Goricán is nagyon túl, fejfájása kiújul 1080-on startra vár, sok ernyő már
Éppen terít, de rettenet, félelem rohanja meg. Az elszalasztott termikre már hiába vár
Az első festékre izgatottan vár csukogat, amerre jár Az első festékre nem figyelnek már indulnak tán…
Félre lökik, tolongnak, korán starttal elhullnak Ez a nap nem lesz az övék már a pont nem jár…hmmm
Fűben fekszik, szendereg, elfogytak az emberek A völgyben hajtogatnak már nagyon kár…milyen kár
Pihenten ébred, körül néz gyorsan terít startra kész Kettőt lép és máris száll, messzire száll…hmmm
Lentről nézik, mérgesek, pár perc után felesett Kobarid sincs messze már Kopaszra vár…még vár
Visszaúton integet könnyet töröl, megremeg Első napján lapos hurkot zár, leszállna már…hmmm
Szakács Botond
|