Winkler és más...
Winkler > Paragliding > Szösszenetek...

Szösszenetek...





Szakács Botond - MSE listán - 2013.11.04.
Téma: egy kinyílt karabiner

"Emlékszem egyszer leszálláshoz készülődtünk mindketten és Tom szerette volna levideózni ahogy leszáll, de sajnos lent hagyta a kameráját. Szerencsére az enyém nálam volt, csak teljesen nyitott ernyővel nem tudtam sehogy sem átadni neki, mert a kupolák miatt nem tudtunk közel menni egymáshoz.

Na, akkor találtuk ki ezt a „félernyő kicsatolást”. Tom a bal oldalamra állt, majd egyszerre lecsatoltuk ernyőink egy-egy oldalát (Tom a jobb oldalit, én meg a baloldalt) és így már simán a kezébe tudtam adni a kamerámat. Leszállás előtt kipróbáltuk azt is, hogy az így felszabadult kezeinkkel egymást fogtuk és mindenki a nyitott ernyő részét kontrollálja a másik kezével. Tök jópofa volt kéz a kézben repülni. Gondoltuk, hogy inkább ezt kellene levideózni, persze mondanom sem kell, hogy akkor valamelyikünknek a kamerát kellett volna kézbe fognia a fékek helyett, de ezt nem mertük megcsinálni, mert a fékeket nem szabad elengedni (ezt mindenki tudja), ezért TTom átnyúlt és fogta az én fékemet is addig, amíg egy 4mm-es műanyag gyors-zárral egymáshoz rögzítettük a két beülőt, majd kicsatoltam magam a beülőmben és hátrafelé rátérdeltem, mert a rögzíthető kamera állvány hátra volt berakva; ráadásul legalul volt a begyűrt tárzsák alatt (sajnos nem az oldalzsebben). A lényeg a lényeg, hogy csak megtaláltam, odaadtam azt is Tamásnak, ő felmászott a nyitott ernyőoldal zsinórzatán a kupolájába (addig én fogtam az ő fékét és persze előtte visszavette a szemüvegét is, nehogy a csapkodó leoldott oldal kiverje a szemét; megjegyzem ez volt a legrizikósabb az egész repülésben)és felszerelte a belépő élre a kamerát. Ami jó ötlet volt, de mivel csak egy ponton rögzítette az anyagra ezért az behajlott és elhúzta negatívba a kettőnk ernyőiből alkotott, mellévett alakzatos egybe szárnyat. Rohadt nehéz volt megfékezni a másik oldalt, de megoldottam. Viszont mivel Tom addigra már felküzdötte magát az én félkupolám(mert ugye a másik felét mindketten kioldottuk már az elején a karabínerből) belépő élére és ráült ezért stabilizálódott a forgás és én fel tudtam dobni neki a ragasztószalagot, ami az ő külső (tehát a bal) oldalzsebében volt. Természetesen amíg elővettem, addig lábbal húztam a fékeket, mert azokat nem szabad elengedni.

No, innentől már sima ügy volt.

Tom a lábát lógatva az ernyő széléről, a ragasztószalaggal rögzítette a kamerát több irányba is, hogy ne mozogjon. Mondjuk annyi volt még, hogy, ahogy vágta el az utolsó darab ragasztó szalagot, kicsúszott a kezéből a bicskája és átvágta a jól feszülő, nyitott kupolarészét (hála istennek pont két bekötési pontig repedt csak tovább az anyag), majd lezuhant és beleállt a lábamba (de nem ért ütőeret szerencsére); mivel addigra már nem a lábammal fogtam a fékeket, hanem kézzel, nem kellett elengednem azokat, ami ugye eléggé veszélyes mutatvány lett volna.

Így is adódott egy kis feladat, mert ahogy Tom beülőjén átnyúlva, testből elfordulva húztam az ő nyitott oldalának a fékét, ezért oldalról állt bele a bicska a lábamba és még jobban belenyomódott volna, ha visszaülve ráterhelek (mert addigra már Tamás is mászott lefelé a zsinórzaton és le akart ülni ő is kényelmesen a saját beülőjébe, ami érthető). Nem volt mit tenni az egyik féket addig a fogaimmal tartottam, amíg az így feladat nélkül maradt kezemmel kihúztam a bicskát, elmostam a ballaszt vízben, eltörölgettem és eltettem.

Tamás persze ebből semmit nem vett észre és halálfélelme lett, a repesemény (leesett bicska) bejelentés miatt. Azt hitte, hogy leesett a bicska a levegőből, ami veszélyes lehetett volna, mert éppen az Oktogon felett repültünk talán februárban, hétköznap reggel 7-kor, az meg tele volt emberrel.

Láttátok volna, hogy megkönnyebbült, amikor 2 perc múlva a magunkkal vitt korcsolyákkal leszálltunk hátszélben a befagyott városligeti tavon a fél-fél ernyőinkkel, ismét egymás kezét fogva (nagyon csajozós volt) és elárultam neki, hogy a kés nem is esett le, hanem csak a lábamba állt, de a csont megállította, ezért a beülőmet már nem vágta ki. Örültünk mindketten.

Azóta is jó barátok vagyunk és időnként, egy-egy elgörbült karabínerrel a kezünkben, felidézzük ezt a történetet és jókat nevetgélünk, hogy milyen szemét voltam, amikor fület csuktam azon a fél ernyő oldalon, amin éppen mászott fel a kamerával. Persze ahogy a latin is mondja juventus ventus; szóval egyszer élünk, egyszer vagy fiatal én sem hagyhattam ki ezt a tréfát.

Sajnos az idő vasfoga megette felvételt (akkoriban még nem voltak digitális kamerák), de a fiatalabbak tényleg kipróbálhatják ezt a „fél ernyő kiakasztását a karabínerből” manővert. Persze biztos, ami biztos inkább valami tó felett és tanuljatok a hibáinkból, ne hagyjátok lent a ragasztószalagot, ha repülés közben másztok fel a kamerával a kupolába!

Egyébként jó kis móka!

Arról nem is beszélve, hogy a fékeket egyszer sem engedtük el…"



szitto - 2010-05-30 12:49:59 #537
Béci
ha már ott vagy, én meg nem, akkor felelősségmentesem okoskodhatok. Mert kizárt hogy holnap lerohadok és akkor be lehet szólni, hogy mit osztottam az eszet nagyképűen...
El kell fogadni, hogy általában nem vagyunk a többiknél okosabb se ügyesebbek . Ezért ha valaki megy, akkor menj vele és soha ne maradj ott még rátekerni, mert az önámítás. Persze a teljes verseny alatt lehet hogy lesz 1 olyan kiélezett helyzet, amikor éppen jobb lett volna maradni..
Ráér az ember akkor lelassulni, ha már berohadt valahova, de nem éri meg azért menni lassan, hogy le ne rohadjunk... inkább gyorsabban kell menni, mint ami sebességet magadtól mennél. simán sikerülni fog és nem fogod érteni,hogy a többiek mit szüttyögnek.. segíthetsz nekik majd összehajtani, mert te már kész leszel.. (vagy ha nem akkor esetleg látod őket a fejed felett elrepülni miközben gyalogolsz):



vb_ - 2010-06-02 09:10:33 #549
A "ratekerek egy picit, aztan majd folejuk erek be" taktika nagyon ritkan mukodik. Kb olyan konstellacio kell hozza h az addigi 3as emeles erosodjon be 6osra, az indulo boly ne talaljon jo termiket, csak keresgeljen, es az ernyod menjen jo gyorsan ugy, hogy kozben be sullyedjen brutalul. Ha megy a boly es te a tovabbiakban veluk szeretnel tartani, akkor neked is el kell indulni, meg akkor is ha 100 meterrel lejjebb vagy. Max annyit tehetsz h egy korrel kesobb indulsz es akkor latni fogod h a kurzustol jobbra v balra van nagyobb sullyedes.




Részletek:
.....
Fényesebb Csobáncnál a part, az egész csapat fürdeni akart,
és mi mégis hegyet másztunk? Turi Gabi mond utánunk:

Az ernyősök istenére esküszünk, esküszünk, hogy hegyre többé nem megyünk.

Sehonnai ernyős ember, ki most ha kell startolni nem mer,
kinek drágább szent ideje, mint a lejtő vonzereje.

Az ernyősök istenére esküszünk, esküszünk, hogy hegyre többé nem megyünk.
...

S hol tracklogjaink lekonyulnak, vége lesz már ott az útnak,
mert gyenge termikek mellett, a napból nekünk csak eképp tellett.

Az ernyősök istenére esküszünk, esküszünk, hogy hegyre többé nem megyünk.

(2009. június 16. 14:33 Szakacs Botond)



Ketten voltunk reggel a starthelyen, kisorsoltuk, melyikünk legyen ma a B-vizsgás, aztán Tibi 10-kor nyitott élete első start utáni beesős fára szállásával (erről este lesz video :P).
Gyorsan leszedtük és 11-kor végre tényleg elstartoltunk. Kicsit dobálós, de jó szél volt, a kora délelőtt ellenére már voltak 3-4m/s -es emelések, úgyhogy Tibivel +300m-en bóklásztunk a környéken.
Én a falut néztem meg, ő pedig a nagy piros torony fölött keringett, aztán visszamentünk lejtőzni, nagyon állat volt! ;)
Végül 70 perc után láttam, hogy Tibi leszáll, én is mentem a leszállóba, de még a hangár előtti leszálló felett 80m-el is folyamatosan emelt, úgyhogy végül fülcsukva csináltam pár kört és így sikerült leevickélni.

Visszamentünk, de már addigra nagyon beerősödött a szél, Tibi ment dolgozni, én még 2 odabaszós-hempergős startot kipróbáltam, aztán összecsomagoltam.

Jó volt ez a nap, szerintem nem fogom elfelejteni! :)

HA



Még fiatal voltam és sosem láttam szépen kinyitva a mentőernyőmet.
Gödöllőn voltunk a reptéren, mentőernyős tanfolyamon.
Beledobtam a szélbe.
Tudod a hagyományos mentőernyőt nem tudod beomlasztani, mert nem éred el a zsinórzatot, ha a közösítőnél fogod.
Nem ott fogtam, de a szél ezt nem értékelte.
A gondolattól a problémáig (teljes kinyílásig) pontosan 2 mp telt el, de csak azért mert küzdöttem.
A hatodik birkakupac és 50 méter után már elengedtem,
azután 1 óra alatt leszedtük annak a magas fának a tetejéről, amelyik először szélirányban volt.

Képzelj el a bazi nagy medúzát, ami kiugrik a vízből, meglejtőzi a szelet a hullám oldalában (mint a sirályok) és rájön, hogy tud repülni.
Ezzel a hálával nézet le rám a mentőernyőm, ahogy távolodott; kapott egy esélyt.

Esemény elemzés:
Tényleg van, amit kétszer kell meggondolni.
A kite nem hülyeség,
csak megfelelő cucc kell hozzá.
A mentőernyő is legalább olyan jól tud emelkedni, mint a főernyő,
csak előtte vágd le róla magad.

Szakács Botond



Kopasz dala


Már csak néhány szerver él,
rendszerbájtot küld a gép
Felébred a kis madár
és vár…Tolminra vár
 
Dülöngél, mint nagypapád,
álmosan néz rá a vágy
Szemében még különös,
álma jár…repülne már
 
Az első villamos már elindult felé,
csilingel amerre jár
Az első villamosra vár,
az ernyős már…hmmm

Hosszú volt az éjszaka,
adatbuszon folyt a tánc
Rackszekrény ajtajának dől,
a bitvadász

Az első villamos már elindult felé,
csilingel amerre jár.
Az első villamosra vár,
a Kopasz már.

Kisbuszban ül rossz helyen,
nem alszik el könnyeden
Arcán huzat szele jár,
becsukná már

Nova Goricán is nagyon túl,
fejfájása kiújul
1080-on startra vár,
sok ernyő már

Éppen terít, de rettenet,
félelem rohanja meg.
Az elszalasztott termikre már
hiába vár

Az első festékre izgatottan vár
csukogat, amerre jár
Az első festékre nem figyelnek már
indulnak tán…

Félre lökik, tolongnak,
korán starttal elhullnak
Ez a nap nem lesz az övék már
a pont nem jár…hmmm

Fűben fekszik, szendereg,
elfogytak az emberek
A völgyben hajtogatnak már
nagyon kár…milyen kár

Pihenten ébred, körül néz
gyorsan terít startra kész
Kettőt lép és máris száll,
messzire száll…hmmm

Lentről nézik, mérgesek,
pár perc után felesett
Kobarid sincs messze már
Kopaszra vár…még vár

Visszaúton integet
könnyet töröl, megremeg
Első napján lapos hurkot zár,
leszállna már…hmmm

Szakács Botond