Eged 145km 2009.07.26
Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát! :-)
Eged-Kőrösnagyharsány 145 km
Nagyon
készültem erre a napra. A Piedrahitai nagy távok után már a hét közepén
kinéztük magunknak ezt a napot, mint egy esélyes nagyon jó távidős nap. Előző nap gondosan kitisztítottam az ernyőmet (Aircross U Sport) a sok Pena-Negra kőtől és portól, megigazítottam a beülőmet (Kortel - kanibal II), letakarítottam a felszerelésemet. Rádió, GPS, varió akksik... Magyarország térkép vissza a GPS-re... bakancs tisztítás... szóval minden.
Már a gyors felszállításkor láttuk, hogy igen szép a felhőkép, szinte
hihetetlenül szép. Talán a korai időhöz képest egy egészen kicsit sok
felhő.
A
hegyen a szembejövők már legyintettek: túl erős. Zale és Szilárd azonban
már a levegőben voltak. Gyors pakolás, gyors start... hát igen... a start elég
gáz volt. Szerintem pont belehúztam egy nagyon brutál turbós
termik-kezdeménybe, mert a start után kaptam egy komoly balos-, majd
abból visszalendülve a starthely felé és kisebb jobbos csukást (a képen már a kirendezéskori "utózöngék"). Mindezek után
ÁLLTAM az U Sporttal! Először azt hittem, hogy valami gubanc van az
ernyővel, mert ilyet még nem éreztem ezzel az ernyővel - aminek a vége
mégiscsak 65km/h! De aztán elindult szépen és kis előreutazgatások után
fogtam Ágicával egy termiket, amit rendesen meg is tekertünk.
Szomolyánál egy másik kedves hölgypilóta mutatta a tutit, Beretka
Krisztával tekertünk ki egy "sikítós" termiket. ;-)
Itt még összefutottam Alpinista Józsival. de innen gyakorlatilag egyedül
mentem. Krisztát láttam még néha-néha, de a többség eléggé keletnek
vette az irányt, én délkeletnek, neki a Pusztának!
Nem
most repültem át először a Hortobágyot, de mindig újra és újra nagyon
nagy élmény repülni azon a szinte lakatlan tájon. Volt, hogy a
Hortobágy közepén szálltam le, mert úgy sikerült, de most erről szó sem
volt. Kevés erős termik volt, de a sok felhőút alatt jól lehetett
haladni. 100km után már éreztem, hogy szűk lesz az Ország, ekkor
hibáztam el, hogy nem fordultam meredeken le délnek. De éppen ott dél
felé nem voltak szép felhők és inkább biztosra akartam menni.
Legközelebb többet kell kockáztatni. Már számolgattam, hogy mennyi kell
még a határig. Egy két gyenge emelést kiaknázatlanul otthagytam, ezt
is kár volt, mert egyiket-másikat koppra kitekerve talán még lehetett
volna a határ mellett is hosszabbítani... de mindegy. Így jó nagy táv
sikeredett belőle. Kőrösnagyharsány után már a Román határ van. Az
utóbbi időben elég sok Wass Albert regényt olvastam, persze rögtön
eszembe jutott... érdekes, hogy a "túloldalon" előbukkanó falvak színe
is más. Tudom, hogy erre van magyarázat, mert ott más a tégla, más a
tetőcserepet használnak... de valahogy mégis elszomorított. Hogy még a színe is más
lett. Na de ne politizáljunk! Tettem egy tiszteletkört a határig majd
leszálltam.
Persze a nagy repülésnek ára van! Nehéz hazajutni. Elég komoly szervezés kellett, hogy még aznap visszaérjek Budapestre.
A
kőrösnagyharsányi vasútállomás kb. olyan volt mint a vadnyugati
filmeken, talán egy fokkal rontotta a helyzetet, hogy az egy szál
vágányra néhány köbméter sitt volt borítva és nőtt belőle a dudva. A
falucska nevét jelző táblán talán még lövésnyomokat is felfedezhettem
volna, ha nem lett volna eltökélt szándékom, hogy autóstoppal indulja
neki Budapestnek, így gyorsan hátatfordítottam ennek az elszomorító látványnak és indultam kifelé ebből a zsákfaluból. De az útfélen megszólítottak és szerveztek nekem egy
sofőrt. Így a Kőrösnagyharsányi helyi kisebbségi
Önkormányzat vezető tagja néhány ezresért bevitt Debrecenbe. A TAXI c.
nagysikerű mozifilm színészénél tanult vezetni, az biztos... Az utolsó
Debrecenből Budapestre induló
19:32-es vonatot sajnos így is lekéstem 9 perccel, de elértem a 45
percet késő Tulipán expresszt! :-)
Este 23h-kor már otthon is voltam!
(A képekért köszönet Nagy Orsinak!)
|