Piedrahita 2009.06.30-07.13
(DRAFT! Még írás alatt... de mivel olyan sokáig tart... előzetes...)
Piedrahita, Castilla y León, Spanyolország...
Egy porfészek gólyákkal. Egy észak-nyugatra néző, lefutó gerincekkel szabdalt hegygerinc, melynek fő távrepülő irányába a starthelytől kb. 10 km-re egy trükkös hágó van. Starthely 1950m a leszálló is 1000 méter felett. Szóval elsőre nem annyira csábító, mégis nagyon kedvező időjárása van számunkra, siklóernyősöknek. A legtöbbet emlegetett helyi meteorológiai jelenség a híren N-110-es konvergencia, ami nem hasonlítható az Alpok völgyszeleinek konvergenciájára, ahol gyakorlatilag "minden" emel, hanem inkább egy olyan vonal, ahol megbízhatóan jönnek a termikek és erősebbek. Az idei két hetünk alatt sok nagyon erős szeles nap volt. DNy, Ny, ÉNy... a starthelyen sok kapaszkodós start.
A starthelyet a helyi arc, Senor Piedrahita (Steve Ham avagy magyarul: Sonka Pista), teljesen átrendezte. Az eddigi kőtörmelékkel fedett starthelyet nyugat felé egészen egyszerűen feltöltötte a starthely mögötti dombból kitermelt finom homokos, köves anyaggal. Az eredmény egyelőre borzalmas. A vadonatúj Aircross U sportom 2 hét után kb. úgy nézett ki, mintha már 300 óra lenne benne. Szörnyű volt nézni a starthelyen a bénázást. Zsír új cuccokkal úgy csapkodták a köves, poros hegyoldalt... szóval nem egy alpesi legelő a starthely.
Arról nem is beszélve, hogy az ember mennyi por nyel néhány perc alatt a starthelyen, hogy csak na. Azon viccelődtünk, hogy mindannyiunk orrából kikerülő beszáradt cuccból kirakhattuk volna Mona Lisát mozaikból...
De megérte! Még soha, de soha nem repültem 11 napot egyfolytában! Még soha, de soha nem repültem 150km felett. Megrepültem a 3 gyémántfeltételből kettőt... szóval nekem most végre nagyon bejött.
De kezdem az elején... Bence még év elején felvetette, hogy a tavalyi Piedrahita deasaster után (ahol a 12 napból ugyan kb. 7 napon repültünk ugyan, de a max. távom 50km sem volt és kb. 12 órát repültünk) adjunk még egy esélyt a helynek és megszerveztük. Fapados repjegy, szállás, autóbérlés... még sofőrnőt is szerveztünk! ;-)
06.29.
Erős DNy-i szél. Rögtön az első napon, ezért egy rövid starthely látogatás után irány El Barco, fürdőzés.
06:30.
Megint DNy. A British Open aznapi taskját lefújták. Most jól jött, hogy Burkhard, következő Thermik magazin Piedrahitáról szóló cikkjét sikerült Tőle előre megszereznem, így tudtuk, hogy van egy DNy-is starthely is... mire kiértünk, már dolgozott a hegy. Gyors pakolás, start. TTom-mal és Sörrobival elindultunk távra. Janó sajnos egy durva leszállás miatt lemondott a további napok repülési örömeiről, még a beülőlapja is porrá tört. De szerencsére nem volt komolyabb gond. Sörrobi a Piedrahitai leszállóban szállt le, mi TTom-mal áttoltuk a hágót. Eléggé össze volt állva az Avilai síkság felett, de talán nem annyira, hogy le kelljen szállni... mi mégis biztonságosabbnak láttuk a szilárd talajt. Sikerült autóstoppal visszajönni, pár csepp eső is esett. Este kicsit sajnáltuk a napot, mert végül nem állt teljesen össze, csak egy kis zápor lett belőle. Aznap repültek egy 260km-t... szóval ennyi.
07.01.
Élénk nyugati szél a starthelyen. Ez gyakorlatilag minden további napra jellemző volt. A Pena Negra starthely nyugati szélben igen erősen turbós. Még este 21h után, egy esti gyogyiban is igen rázós volt. Mind a balra, mind a jobbra lévő következő gerinc sokkal simább.
07.02.
07.03.
07:04.
07:05.
07:06.
07.07.
80-as hurok, 100-as táv, 120 pont... Visszafelé hágó: az micsoda? Át a hegyeken! Gyönyörű, mesés!
Már egy hete vagyunk Piedrán és az első napot kivéve MINDEN nap repültünk. Néha kicsit, néha jobbat. Az időjárási helyzetképet szinte nem is nézzük. Néha gyenge cirruszok, inverzió, hol erősebb, hol gyengébb nyugati szél, ami Avilánál szinte mindig beerősödik és északiasra fordul. A versenyzők sorra 100 feletti távokat repülnek. Mi kell még? Például, hogy mi is repüljünk egy 100 pont felettit. Hát nosza.
A táv eleje nagyon szépen indult, ahogy mondani szokták ment mint a karikacsapás. A repülés elején elhatároztam, hogy 50km-nél megfordulok, de kb. 40-nél nagyon csúnyán elsüllyedtem és a beerősödő északi szél betolt a hegyek közé. Így járt több versenyző is, pedig nekik szerintem a kastély volt a fordulópontjuk. A természet hívó szavának engedve megfordultam és a hirtelen ötlettől vezérelve rátartottam a legnagyobb hegyekre. Nagyon elképesztő volt a látvány, mondhatnám monumentális! A Gredos hegység belső kőcakkjai... gyönyörű! Aztán később a hágó vonalában a legmagasabb ponton jöttem vissza a Piedrahitai völgybe és mögötte láttam azt a fennsíkot amin átautóztunk tavaly a Pedro Bernardo starthely felé. Visszafelé is elég könnyen ment a dolog, a starthelyet elérve meghosszabbítottam a távot El Barco felé. Gyula nagyon örült volna a helyemben, mert közvetlen a patak partjára szálltam le, de én gyorsan összepakoltam az ernyőm és begyalogoltam El Barcoba ahonnan autótoppal jöttem Piedrahitáig. Egy spanyolországban dolgozó román vett fel. Kb. 120 évesnek néztem, az ülése fekvőre volt állítva, de görnyedt háttal, kókadtan üldögélt a vezetőülésen. Majd legnagyobb meglepetésemre és nem kis félelmemre 180km/h-val repesztett végig a kacskaringós úton Piedráig. De megúsztam.
Az XCONTEST számításában a zárt feladat 20%-át nyitva lehet hagyni, ezért ez a 80+20km-es táv 120 pontos lett. :-)
07.08.
A 125-ös hurok nap... gyémánt feltétel Nr.: 1 completted... :-)
Az eleje sima ügy volt... Start... Korall... hágó... a bonyodalmak itt kezdődtek ugyanis Avila felé már két dolog is aggasztott. Az egyik, hogy egy sárga lé erősen szorongatta testem belső tartályainak egyikét, amit még tetézett az is, hogy kissé alul voltam öltözve (az overallomat ugyanis aznap kimostam és a szárítón lógott, ezért egy szál farmerban voltam.. no meg a pondró. A másik aggasztó jelenség, hogy a Turi Gábor barátomtól kapott varión már csak kettő kis teli pilincka kocka jelezte az elemek töltöttségét... tekintettel arra, hogy duál kivitelű elem-rendszere van eme Bräuniger Competino-nak, nem is nagyon néztem erre soha. Persze nagyon sokat repültünk már az elmúlt héten...)...és az egészet tetézte, hogy a GPS akkuja is a telesen teli helyett csak féltöltést jelzett. Szóval ezen aggasztó jelenségek nem sok jót jósoltak a mai napra.
A hágó után kiválasztott északi dombság sem adta valami fényesen, szóval átverekedtem magam a déli, magasabb gerincre, ez is kb. úgy 5 km volt, tele szenvedős semikkel. De innen már jól adta, de a szorongató érzés miatt megfordultam, gondoltam siklok ameddig adja és leszállok... de adta és adta. Én meg gondoltam ezt még megtekerem, meg azt is, meg na még ezt... aztán idővel kissé csitult a feszítés. Próbáltam nem koncentrálni rá. A variót lehalkítottam és átköltöztettem a lábam közé a melegbe, de úgy meg alig hallottam... rádiót lehalkítottam. A GPS-en is már csak 1 kocka... ezt átállítottam energiatakarékosra és feljebb vettem a trackpont mintavételezést, mert az írás sokat vesz a töltésből. Gondoltam lemerülnek, akkor leszállok. A hágót nagyon magasan ütöttem át, simán elértem a Korallt és innen már láttam, hogy elérem a starthelyet! Siklottam. Megvan a 100-as hurok, tisztán. :-)
De jó lenne a 125-ös gondoltam és végül TTom is erre ösztökélt a rádióban én meg beadtam a derekam. A 125-ös TELJESEN zárt hurok ugyanis egyik gyémánt feltétel. :-)
A Pena Negra starthelyet elhagyva elhagyta magát a varió is. Végleg lemerült. Csönd lett. A rádióban még Sörrobinak leadtam a bolti megrendelést és innen már semmi más nem hallatszott mint az ernyőn játszó szél. Varió nélkül repülni kicsit könnyebb mint gondoltam, de sokkal jobban kell koncentrálni. A szél hangja az "alsó felem" gyorsulásérzékelő szenzora, a táj... kombináció. Olyan finoman vezettem az U sportomat mint még soha. Kijelöltem a Pena Negrát mint cél és lestem mikor van meg a 12,5km. Megvan... még ráhagyok néhány 100 métert, de fordulok vissza. Kicsit segít a gyenge nyugati szél és végül visszaérek, nívó +100 körül. Az esti gyogyisok sincsenek magasabban. Megvan a 125-ös hurok, végre leszállhatok! :-)
A GPS kiértékelésnél látom, hogy kb. 800 méterrel volt meg. De megvan. :-)
07.12.
A 150+-os nap...
Igazából sose lehet tudni, hogy mikor repül az ember IGAZÁN nagyot. Piedrán ez még inkább igaz, mert a napok időjárása közt valahogy nem volt olyan nagy különbség, mint az lenni szokott Magyarországon. Minden nap jó volt. Egyik jobban, másik kevésbé.
Szóval ez a záró repülés volt számomra a legnagyobb távos nap. Azon sokat gondolkodtam, hogy vajon ez a 151, vagy a 125-ös befejezett hurok volt-e nehezebb. Talán ez utóbbi...
Szóval ezen a napon a starthelyen lézengés volt, meg egy általános tanácstalanság. Nem volt verseny, mégis nagyon sokan feljöttek, bekészültek. Néhányan startoltak, de szinte mind el is merült. Szóval vártunk. Aztán egyszer csak fennmaradt 1-1- ernyő, emelkedtek. Startoltam.
A hegy előtt persze belefutottam néhány paradicsomszemű pilótába, akik nagyon nem úgy mozogtak, mint a versenyzők, nem fordultak időben a gyenge bubikban és csak tébláboltak. Szerencsémre egy ernyő a völgy felé elkezdett tekerni, erre a világtalanok hada rögtön elindult kifelé, pedig látszott, hogy nem adja. ...én meg végre egyedül megfoghattam a lepkefingnyi emelést amivel sikerült kiemelkedni. Mivel nem jött a csapatból más, elindultam.
A Koralnal is volt még egy kis incidensem egy Boomerángossal aki tekerés közben egészen egyszerűen keresztülrepült a körömön, engem akrobatikus manőverekre kényszerítve. Dehát ez van.
A Koráltol a bányához siklottam, nem túl meggyőző magasságban és a bánya nem nagyon akarta adni a jót. Északról, délről próbáltam csipkedni, de mindig csak kis turbók voltak. Itt egy UP-val hozott össze a sors, de nem volt valami hegyes cucc, mégis egyfolytában pont annyival volt felettem, hogy nem tudtam ott fordulni, ahol szerettem volna... de aztán kialakult a szimbiózis és egy erős maggal jól kitekertünk. A hágó után én az északi dombság felett maradtam. Elsőnek jutottam át aznap a hágón és ez Aviláig így is maradt, ekkor ugyanis utolért és megelőzött a Korall-os Bommerángos, akinek aznap 224km jutott a jóból.
Nagyon béna termikek voltak, ezért a zavaró rádió hangját levettem és csak Avila környékén hangosítottam ismét fel, ahol az éterben hamar megtaláltam az MSE csapat maradékát, akik már jöttek "értem". Távom végéig megnézték Avilát és .... , míg végül folyamatosan, faluról falura követtek engem.
Avilánál a légtér miatt északra tartottam és a tó keleti partján siklottam végig. Ez a rész termikusan még gyengébb volt, mint az Avilai síkság. Át kell repülni egy kisebb völgyet, aminek a környékén elég kevés leszálló van, de a túloldala már erősen szabdalt tájjá változott. Érdekes mezőket láttam. A déli oldalon egy szakadékba végződtek, de egészen a peremig meg voltak művelve. A dombok is egyre furcsábban néztek ki. Olyan volt, mintha a térkép szintvonalait rárajzolták volna a dombokra. Valószínűleg egy rétegekből álló talaj eróziója miatt látszódott így.
Itt is folytatódott a küzdelem. Igazán bika termik alig akadt. Girhelős, sodródós izék voltak, de az élénk szél miatt haladtam is.
Segovia előtt megvolt a 100. Végre. Ezen a környéken több vitorlázó repülőteret is láttam és ennek megfelelően több vitorlázó gépet is, persze mindig elérhetetlenül messze tekertek tőlem nagyokat, nálam csak bepróbálkoztak a termikbe azt mentek is tovább.
Segovia felülről gyönyörű, sajnos a földről még nem láttam, de nagyon szép kell legyen. Egy nagy Katedrális uralja a városképet és egy elképesztően nagy, szép vasszerkezetű híd. Segovia utána a tiszta 125km-re hajtottam, mert az is az egyik gyémánt feltétel. Kinéztem egy felszíni kőbányát, ha az adja, megvan. Adta. Megvolt! :-)
Innen már folyamatosan rádióztam a többiekkel. Ott mentek gyakorlatilag alattam az N-110-es úton, faluról-falura. És én csak siklottam, küzdöttem a nullákkal, tartásokkal.
Aztán TTom meglátta a hegy feletti ernyősöket! STARTHELY. Mint később Gyulustól megtudtuk, elértem Arconest, ami egy nagyon ismert Spanyol siklóernyős starthely. Sajnos már nem tudtam magam felverekedni a starthelynek otthont adó hegyre, pedig többször követtem hatalmas keselyű rajokat a leszálló felett, de úgy látszik, aznap náluk is tanuló nap volt, csak ide-oda siklottak.
Én pedig leszálltam. Micsoda repülés és micsoda öröm! A leszállóban 1 percre rá, már üdvözöltek barátaim! :-)
Statisztika:
12 repült nap a 14-ből
13 start.
41óra 47perc repült idő (ebből 3:17 esti gyogyi - de az is elég turbós volt...)
4db 1000 méter, 3db 1500 méter és 1db 2000 méter tiszta magasságnyerés.
3db 3000 méter és egy 3500 méter feletti repülés.
Közel 96.000 méter tiszta magasságnyerés, vagyis közel 120MegaJoule energiát csikartam ki a természetből. :-)
...és végül 830,9 km repült táv (Seeyou szerint számolva), ebből nagyon sok hurok km.
Két gyémántfeltétel teljesítve (125km zárt és nyitott feladat, már csak egy tiszta 3000 méter kellene...)
|