"Emlékszem egyszer leszálláshoz készülődtünk mindketten és Tom szerette volna levideózni ahogy leszáll, de sajnos lent hagyta a kameráját. Szerencsére az enyém nálam volt, csak teljesen nyitott ernyővel nem tudtam sehogy sem átadni neki, mert a kupolák miatt nem tudtunk közel menni egymáshoz.
Na, akkor találtuk ki ezt a „félernyő kicsatolást”. Tom a bal oldalamra állt, majd egyszerre lecsatoltuk ernyőink egy-egy oldalát (Tom a jobb oldalit, én meg a baloldalt) és így már simán a kezébe tudtam adni a kamerámat. Leszállás előtt kipróbáltuk azt is, hogy az így felszabadult kezeinkkel egymást fogtuk és mindenki a nyitott ernyő részét kontrollálja a másik kezével. Tök jópofa volt kéz a kézben repülni. Gondoltuk, hogy inkább ezt kellene levideózni, persze mondanom sem kell, hogy akkor valamelyikünknek a kamerát kellett volna kézbe fognia a fékek helyett, de ezt nem mertük megcsinálni, mert a fékeket nem szabad elengedni (ezt mindenki tudja), ezért TTom átnyúlt és fogta az én fékemet is addig, amíg egy 4mm-es műanyag gyors-zárral egymáshoz rögzítettük a két beülőt, majd kicsatoltam magam a beülőmben és hátrafelé rátérdeltem, mert a rögzíthető kamera állvány hátra volt berakva; ráadásul legalul volt a begyűrt tárzsák alatt (sajnos nem az oldalzsebben). A lényeg a lényeg, hogy csak megtaláltam, odaadtam azt is Tamásnak, ő felmászott a nyitott ernyőoldal zsinórzatán a kupolájába (addig én fogtam az ő fékét és persze előtte visszavette a szemüvegét is, nehogy a csapkodó leoldott oldal kiverje a szemét; megjegyzem ez volt a legrizikósabb az egész repülésben)és felszerelte a belépő élre a kamerát. Ami jó ötlet volt, de mivel csak egy ponton rögzítette az anyagra ezért az behajlott és elhúzta negatívba a kettőnk ernyőiből alkotott, mellévett alakzatos egybe szárnyat. Rohadt nehéz volt megfékezni a másik oldalt, de megoldottam. Viszont mivel Tom addigra már felküzdötte magát az én félkupolám(mert ugye a másik felét mindketten kioldottuk már az elején a karabínerből) belépő élére és ráült ezért stabilizálódott a forgás és én fel tudtam dobni neki a ragasztószalagot, ami az ő külső (tehát a bal) oldalzsebében volt. Természetesen amíg elővettem, addig lábbal húztam a fékeket, mert azokat nem szabad elengedni.
No, innentől már sima ügy volt.
Tom a lábát lógatva az ernyő széléről, a ragasztószalaggal rögzítette a kamerát több irányba is, hogy ne mozogjon. Mondjuk annyi volt még, hogy, ahogy vágta el az utolsó darab ragasztó szalagot, kicsúszott a kezéből a bicskája és átvágta a jól feszülő, nyitott kupolarészét (hála istennek pont két bekötési pontig repedt csak tovább az anyag), majd lezuhant és beleállt a lábamba (de nem ért ütőeret szerencsére); mivel addigra már nem a lábammal fogtam a fékeket, hanem kézzel, nem kellett elengednem azokat, ami ugye eléggé veszélyes mutatvány lett volna.
Így is adódott egy kis feladat, mert ahogy Tom beülőjén átnyúlva, testből elfordulva húztam az ő nyitott oldalának a fékét, ezért oldalról állt bele a bicska a lábamba és még jobban belenyomódott volna, ha visszaülve ráterhelek (mert addigra már Tamás is mászott lefelé a zsinórzaton és le akart ülni ő is kényelmesen a saját beülőjébe, ami érthető). Nem volt mit tenni az egyik féket addig a fogaimmal tartottam, amíg az így feladat nélkül maradt kezemmel kihúztam a bicskát, elmostam a ballaszt vízben, eltörölgettem és eltettem.
Tamás persze ebből semmit nem vett észre és halálfélelme lett, a repesemény (leesett bicska) bejelentés miatt. Azt hitte, hogy leesett a bicska a levegőből, ami veszélyes lehetett volna, mert éppen az Oktogon felett repültünk talán februárban, hétköznap reggel 7-kor, az meg tele volt emberrel.
Láttátok volna, hogy megkönnyebbült, amikor 2 perc múlva a magunkkal vitt korcsolyákkal leszálltunk hátszélben a befagyott városligeti tavon a fél-fél ernyőinkkel, ismét egymás kezét fogva (nagyon csajozós volt) és elárultam neki, hogy a kés nem is esett le, hanem csak a lábamba állt, de a csont megállította, ezért a beülőmet már nem vágta ki. Örültünk mindketten.
Azóta is jó barátok vagyunk és időnként, egy-egy elgörbült karabínerrel a kezünkben, felidézzük ezt a történetet és jókat nevetgélünk, hogy milyen szemét voltam, amikor fület csuktam azon a fél ernyő oldalon, amin éppen mászott fel a kamerával. Persze ahogy a latin is mondja juventus ventus; szóval egyszer élünk, egyszer vagy fiatal én sem hagyhattam ki ezt a tréfát.
Sajnos az idő vasfoga megette felvételt (akkoriban még nem voltak digitális kamerák), de a fiatalabbak tényleg kipróbálhatják ezt a „fél ernyő kiakasztását a karabínerből” manővert. Persze biztos, ami biztos inkább valami tó felett és tanuljatok a hibáinkból, ne hagyjátok lent a ragasztószalagot, ha repülés közben másztok fel a kamerával a kupolába!
Egyébként jó kis móka!
Arról nem is beszélve, hogy a fékeket egyszer sem engedtük el…"szitto - 2010-05-30 12:49:59 | #537 |
Béci ha már ott vagy, én meg nem, akkor felelősségmentesem okoskodhatok. Mert kizárt hogy holnap lerohadok és akkor be lehet szólni, hogy mit osztottam az eszet nagyképűen... El kell fogadni, hogy általában nem vagyunk a többiknél okosabb se ügyesebbek . Ezért ha valaki megy, akkor menj vele és soha ne maradj ott még rátekerni, mert az önámítás. Persze a teljes verseny alatt lehet hogy lesz 1 olyan kiélezett helyzet, amikor éppen jobb lett volna maradni.. Ráér az ember akkor lelassulni, ha már berohadt valahova, de nem éri meg azért menni lassan, hogy le ne rohadjunk... inkább gyorsabban kell menni, mint ami sebességet magadtól mennél. simán sikerülni fog és nem fogod érteni,hogy a többiek mit szüttyögnek.. segíthetsz nekik majd összehajtani, mert te már kész leszel.. (vagy ha nem akkor esetleg látod őket a fejed felett elrepülni miközben gyalogolsz): |
vb_ - 2010-06-02 09:10:33 | #549 |
A "ratekerek egy picit, aztan majd folejuk erek be" taktika nagyon ritkan mukodik. Kb olyan konstellacio kell hozza h az addigi 3as emeles erosodjon be 6osra, az indulo boly ne talaljon jo termiket, csak keresgeljen, es az ernyod menjen jo gyorsan ugy, hogy kozben be sullyedjen brutalul. Ha megy a boly es te a tovabbiakban veluk szeretnel tartani, akkor neked is el kell indulni, meg akkor is ha 100 meterrel lejjebb vagy. Max annyit tehetsz h egy korrel kesobb indulsz es akkor latni fogod h a kurzustol jobbra v balra van nagyobb sullyedes. |