Tolmin 2012
2012.08.25-31. Serial
Cup, Tolmin...
(A képeket nem én
készítettem, hanem az xcontest oldaláról valóak!)
Néhányan úgy
gondoltuk, hogy elkísérjük FiGyut és SörRobit a Tolminban
rendezett Serial Cup
versenyre. Tekintettel arra, hogy a nevezés is 150€ lett volna és
a 2€ helyett a hffa-nak 10.000Ft-ot kellett volna a zsebébe tolni
a FAI licencért én úgy döntöttem, hogy nem nevezek. Ezt végül
nem bántam meg, de néhány év kihagyás után megint
fellelkesültem a versenyek iránt. Talán jövőre indulok
néhányon...
Szóval gyorsan összeállt
a csapat és megtelt Ata busza. Adri, Ági, Ata, Karesz, FiGyu, Niki,
Krisztián (Niki barátja) és én egy szuper szálláson, SörRobi
(és még sok más Magyar) a campingben.
Indulás 25-én
hajnali 5-kor. Álmos arcok gyülekeztek a BAH csomópontnál, de
gyakorlatilag 3 perc késéssel el is tudtunk indulni. Én fél 4-kor
startoltam és egy amolyan bemelegítő napot tartottam. 6x
átrepültem a Kobala – Müzli völgyet, megrepültem a Krn
csúcsát, kitekertem 2600m fölé. Nagyon jó idő volt, kár, hogy
ilyen későn értünk ki, de azt hiszem még korábban nem tudtunk
volna indulni. Aznap a Kobaláról repültek egy 120km.es hurkot. Az
xcontest nekem végül 45km-t számolt fel.
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:Parduc/25.8.2012/13:21
26-án
nemes egyszerűséggel esett az eső. Ezt már tudtuk előre, ezért
a vizet szeretők szerveztek maguknak raftingot. Én Karesszal
őriztem a szállást. Rápihentünk a következő napra, ami igen
ígéretesnek tűnt.
27-e nemcsak
ígéretes volt, hanem egy kimagaslóan jó nap lett! Amióta én
Tolminba járok nem sikerült még ilyen jó napot kifognom. Így
utólag egy kicsit bánom is, hogy nem használtam ki még jobban a
napot. De ne szaladjunk a történetek elébe.
Már reggel látszott,
hogy kivételes napra ébredtünk. Szikrázóan kék ég a vastag köd
felett! Gyenge szél, hűvös levegő.
ľ 1-kor startoltam,
talán lehetett volna kicsit korábban, de így értünk fel.
(Legközelebb kicsit többet stresszelem majd a csapatot :-) ). Az
elején Atával megbeszéltük, hogy eltoljuk a gerinc végéig és
onnan vissza, de Ata sajnos kicsit lemaradt és én szerettem volna
végre egy 20km/h sebesség feletti hurkot repülni. Szinte mindenhol
toltam legalább 1/3 gyorsítót. A Müzli felett Ľ 2-kor 2500
méteren már kicsit be is felhőztem. A látás lélegzetelállító
volt. Én nem is tudom, hogy hány 100km-re lehetett ellátni, de
beláttam az egész Pó síkságot, az Adria egy karnyújtásnyira
volt csupán. A Triglav pedig mintha csak egy siklásnyira lett
volna.
Ezen a napon nagyon
sajnáltam, hogy nem szoktam magammal vinni fényképezőgépet.
Szóval a Müzli feletti
felhőből a Krn lefutó gerincén becsúsztam egy felhő alá, majd
onnan egy siklás volt már csak a Stoll. 3-4 m/s-es termikekben
egyet-kettőt fordultam, de talán azt sem kellett volna. Erős,
szúrós termikek voltam. Sokszor rángatott mint az ördög, de ez
kevésbé szokott zavarni, ha erős emelésekkel társul a
turbulencia.
A Stoll végén éppen
nem adta annyira de nem akartam várni, de így is 1800-ról indultam
neki az „olasz” völgynek. Kb. 400 métert süllyedtem, míg a
túloldali gerinc emelőterébe nem értem.
Ez a gerinc is nagyon jól
adta a termikeket. Ľ 4-kor fordultam meg az 50km „kőnél”. Most
már csak vissza kellett érnem. Annyira jó idő volt, hogy eszembe
sem jutott, hogy innen nem lehet visszaérni! :-)
Ezen az első száron
gyenge szembeszelem volt, de így is 21km/h feletti átlagsebességet
sikerült elérnem.
A visszaút, gyenge
hátszélben még jobban ment. Érdekes, mert nekem úgy tűnt, hogy
kb. Kobaridig volt hátszelem, utána mintha megint kicsit
szembeszeles lett volna, de csak nagyon kicsit.
A visszaszáron a
„hagyományos” megoldás a Stoll közepén kicsit kitekerve
átcsúszni az északabbra lévő Polovnikra és onnan a Krn
oldalában visszarepülni a Kobalához. Én annyira jónak ítéltem
meg az időt, hogy ezt a kitérőt kihagytam és nyílegyenesen
repültem Kobaridnak, majd onnan közvetlenül a Krn lefutó
gerincéig. Itt kitekerve már meglett volna az un. „xcontest”
100-as hurok (10% nyitva maradhat), de én teljesen be akartam zárni
a hurkot, mert szerintem az az igazi.
1/5 5-kor voltam azon a
ponton, ahol a Krn mögötti, Bovec-Bohnj gerincre át lehet siklani.
Ezt előtte még nem tettem meg soha és most is inamba szállt a
bátorságom. Arrafelé nem nagyon vannak leszállók. Végül azzal
nyugtattam magam, hogy „már” ˝ 5 van, most már nem érdemes
arra tágítani.
Utólag ezt a döntést
sajnálom csak, ha korábban már bejártam volna ezt az utat, akkor
Bohinj felé veszem az irányt. Így a Kobala felé fordultam és azt
el is értem.
Itt még egyszer
megfordultam és elmentem (majdnem Kobaridig) és vissza. Igazából
tesztelgetni akartam a Competino végsiklás funkcióját. Kitekertem
2300 méterre, majd addig siklottam Kobarid felé, míg a műszer azt
nem jelezte, hogy 300 méterre érek a célba (ami minden nap a
tolmini „kis” leszálló volt). Ekkor megfordultam és
gyakorlatilag padlógázon besiklottam.
A második száron az
átlagsebességem 28 km/h felett volt, ezen az utolsón pedig 36km/h
felett. Ezen utólag csodálkoztam, mert részben 60 körüli
sebességgel siklottam.
A lényeg, hogy aznap egy
igen erős, bika napunk volt. Több mint 5 óra repülés után
magaménak tudattam egy 100-as és egy 30-as hurkot. :-)
Az xcontest egy 128km-es
szabadtávot fabrikált:
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:Parduc/27.8.2012/10:41
28-án élénk
DNy-i szél fogadott bennünket a starthelyen és napközben
erősödést jósoltak. Egyetlen felhő sem volt az égen, ami
alacsony, erős inverzióra utal. Ez így is volt. 1h körül
startoltam ismét. Ma nem siettem, valahogy nem éreztem a napban azt
a kimagasló erőt. Felhőt sokáig nem is láttam, ma már nem volt
olyan tiszta a látás, mint tegnap, DNY felől egy sűrű fehér fal
zárta a látóhatárt.
A Krn lefutó gerincéig
komótosan elkolbászoltam, de mivel 1900 méterig sikerült
kiemelkednem egyenesen a Stollra tartottam.
Tudni kell, hogy a Stoll
élénk vagy erős nyugati, délnyugati szélben nagyon turbulens tud
lenni, ezzel kalkuláltam is. Sajnos elég alacsonyan értem a
Stollra. Ebben a szélben a gerinc felett jól meg lehet maradni, de
az oldalában már nem nagyon. Kb. 900 méteren értem át és a szó
szoros értelmében egy helyben csúsztam le a Stoll oldalán. Ekkor
láttam, hogy a korábban előttem haladó ernyős éppen leszállt
Kobarid mellé... Az élénk nyugati szélben úgy döntöttem, hogy
visszafordulok és megpróbálok kiemelkedni az un. ugratóhegyen
kitekerni. Kb. 500 méteren át is értem és egy nagyon turbulens
termikben sikerült kiemelkednem. Közben a versenyzők is odaértek
és festettek, így könnyű volt kiemelkedni. A Müzli hegyet elérve
láttam, hogy a versenyzők a Krn mögötti Bovec-Bohinj gerinc felé
tartanak. Ez a rész mindig érdekelt és még nem jártam arra, így
visszafordultam és a versenyzők után mentem. Nem bántam meg!
Gyönyörű a hely. Igaz, hogy helyenként nincs leszálló, de
tartott a gerinc rendesen. A versenyzők nem mentek el egészen a
starthely gerincéig, de én igen, innen becsúsztam a starthely
mögötti csúcsra. Ismét visszaértem a starthelyre. De megint csak
˝ 5 volt és még erősen élt az idő, ezért kitekertem és délre,
Most na Soci felé kitágítottam a háromszögemet (illetve igazi
FAI háromszöget fabrikáltam a távocskából). Erre sem jártam
még. Itt már nincsenek nagy hegyek, csak amolyan Pilis méretűek.
Végül egy 45km-es FAI
háromszöget sikerült repülni:
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:Parduc/28.8.2012/11:05
29-én igen erős
DK-i szél kerekedett. A versenyzőket átvitték a Stoll-ra, mi
mentünk a megszokott kobaridi starthelyre. Helyiek nem voltak, csak
lengyelek, csehek és osztrákok. Tényleg erős volt a szél, de nem
is az erejével volt baj, hanem igen lökdösős volt. Senki nem
startolt én pedig nem akartam elsőnek startolni. A Stoll-on
lévőkkel rádión beszéltünk, FiGyu jelentette, hogy az erős és
turbulens szél miatt lefújták a napot.
Egy idő múlva
elszállingóztak a starthelyről a pilóták, talán 2-3 idegen
maradt és mi. Ekkor pakoltam ki. ˝ 4 volt mikor elstartoltam.
Teljesen repülhető volt. Elrepültem a Müzlé végéig és vissza,
semmi extra.
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:Parduc/29.8.2012/13:29
30. Erős cirrust
jósoltak a meteorológusok, ami be is jött, a DK-is szél maradt,
de enyhült. Kb. fél egyre bedeszkázták az eget. Árnyékunk nem
volt, konkrétan 8 oktás, zárt felhőzet volt. A versenyzők kaptak
egy 65km-es feladatot, amit én nem tartottam megrepülhetőnek.
Kizártnak tartottam, hogy az alatt a felhőzet alatt bármi emelés
kialakulhatna. Pedig de...
Taknyon-nyálon
elcsúsztam a Müzli végéig és esélytelennek tartottam 1500
méterről továbbsiklani ezért gondoltam egy merészet és
befordultam jobbra a Krn katlanba. Ezt nem javaslom senkinek ilyen
alacsonyan. A hegy szinte nem tartott semmit. A hegyoldalban 20-30
méter magasságban lekövettem a katlan alakját, benéztem minden
letörés mögé, hátha emel. De nem. A katlan nyugati felét kb.
500 méter veszteséggel értem el. Ennél nem vesztettem volna
többet, ha közvetlenül átsiklok.
Itt valami kis béna
emelésben kiemelkedtem 1500-ra, majd átsiklottam a Stollra. Ma nem
csúsztam le az oldalán, hiszen keleties szél volt. Szépen ki
lehetett emelkedni.
A Stoll közepén, a
102-es út völgyével szemben kitekertem 1800 méterre és
átsiklottam a Polovnikra, annak is egészen a végéig. A Stoll is
és a Polovnik is elképesztően jól tartott. A Polovnikon
visszafelé nem tekertem semmit (talán 2x, vagy 3x fordultam, mert
jöttek velem szembe), csak a gerinc felett kb. 50 méterrel
siklottam. A Polovnik végén átcsúsztam a Krn Bovec felé lefutó
gerincére. Itt sem jártam még sosem.
Ilyen gyönyörű
gerinctúrát még nem éltem át! Bal oldalon a boveci völgy, jobb
oldalon a Soca és a Stoll. Előttem pedig a Krn. A Krn csúcsa
mögött, északra holdbéli táj. Hófehér kövekkel, növényzet
nélkül. Kissé lejjebb egy tengerszem. A Krn menedékháza mellett
kb. 30 méterre lebegtem el. Elképesztően szép túra volt!
A versenyzőket, Béci
szavaival élve, ismét beküldték a „málnásba”, vagyis a
Bohinj felé vezető hátsó gerincre. Itt többen lerohadtak, így
én kihagytam, mindenképpen vissza akartam érni a szokásos tolmini
„kis” leszállóba.
A Krn katlan keleti végén
megláttam a Müzli hegy előtt tekerni 3 óriási madarat (lsd. a
képen. Megj.: az ég nem így nézett ki). Odasiklottam. Ketten
kicsit lejjebb balra köröztek, amelyik az én szintemen volt,
jobbra. Úgy adta, hogy nekem kényelmesebb volt balra kezdeni a
termikelést kíváncsi vártam mit csinál a „kolléga”. A réti
sas egy rosszalló pillantással felvette a balkört! És innen kb.
4-5 teljes körön tekertem ezzel a nagyon szép madárral! Érdekes
módon nem emelkedett nálam jobban, ezen igen elcsodálkoztam. Aztán
4-5 kör múlva eloldalazott Kobarid irányába, ahova már nem
követtem.
A Müzli előtt repülve
már láttam, hogy a vastag cirrusnak van egy határozott vége,
ekkor a Stollon már sütött a nap. Látni lehetett, hogy kb. fél
órán belül beindul az idő. Délután 4 órára értem vissza a
Kobalára, de sajnos éppen nem értem el a starthelyet, ezért az
„antennás” hegyen kitekertem Atával. Így már megvolt a
starthely pontja is.
Innen kétszer
tesztelgettem a Competino+ műszert. Beállítottam a „kis”
leszállót mint cél és addig tágítottam keletnek a hurkot, míg
a cél feletti magasságom már csak 500 méter volt. Magamtól,
műszer nélkül azt „saccoltam” volna a hátsó fordulóponttól,
hogy nem érek vissza. De visszaértem. Először még starthely nívó
fölé(!), majd másodszor, mikor még merészebben mentem hátra,
már „csak” az antennás hegy nívójában értem vissza.
Itt kicsit
ellejtőzgettem, mert annyira gyönyörű volt a tolmini völgy. Elég
alacsony szögben sütött már a nap. Nyugatról már újabb
felhőréteg csúszott fölénk, így egy sejtelmes sötét hátteret
adott a hatalmas terepasztalnak.
Néhány méter hiányzott
a 60-as hurokhoz:
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:Parduc/30.8.2012/11:10
31-én esőt írtak
már a hét elején, ez be is jött. Már reggel csepergett az eső.
Szombatra sem voltak biztatóak az előrejelzések, így úgy
döntöttünk, hogy már pénteken hazamegyünk.
Összesen:
5 nap repülés
19h repült idő
(gyakorlatilag megdupláztam az idei repült óráim számát)
316km (ennek nagyja
hurok)
16x repültem át a
starthely-Müzli völgyet.
3x Krn csúcslátogatás.
3x Stoll gerinc.
1x Polovnik.
Minden nap visszaértem a
kiszemelt „kis” leszállóba.
Minden hurkom tiszta
hurok (nem xcontestes), vagyis ténylegesen be is zártam.
Az egész út kb. 300€-ba
került, ez kb. 265Ft/km-re jön ki nálam. A taxi még mindig
drágább! :-)
Tényleg szuper jó túra
volt!
Végül köszönöm a jó
társaságot! Köszönöm Atának a szállítást, meg szervezést, a
„leányoknak”, hogy éjjel elviselték egy fáradt Párduc
szuszogását. FiGyunak köszönöm, hogy csak utolsó nap lopta el
és nyálazta össze a párnámat, Karesznak a kiváló grillezést,
Nikinek, hogy nem repült le. SörRobinak a radlert. Und zuletzt aber
nicht an letzter Stelle danke Christian, daß ich wieder mal Deutsch
reden konnte! :-)
|