Eged 145km 2009.07.26

Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát! :-)

Eged-Kőrösnagyharsány 145 km


Nagyon készültem erre a napra. A Piedrahitai nagy távok után már a hét közepén kinéztük magunknak ezt a napot, mint egy esélyes nagyon jó távidős nap. Előző nap gondosan kitisztítottam az ernyőmet (Aircross U Sport) a sok Pena-Negra kőtől és portól, megigazítottam a beülőmet (Kortel - kanibal II), letakarítottam a felszerelésemet. Rádió, GPS, varió akksik... Magyarország térkép vissza a GPS-re... bakancs tisztítás... szóval minden.
Már a gyors felszállításkor láttuk, hogy igen szép a felhőkép, szinte hihetetlenül szép. Talán a korai időhöz képest egy egészen kicsit sok felhő.

A hegyen a szembejövők már legyintettek: túl erős. Zale és Szilárd azonban már a levegőben voltak.
Gyors pakolás, gyors start... hát igen... a start elég gáz volt. Szerintem pont belehúztam egy nagyon brutál turbós termik-kezdeménybe, mert a start után kaptam egy komoly balos-, majd abból visszalendülve a starthely felé és kisebb jobbos csukást (a képen már a kirendezéskori "utózöngék"). Mindezek után ÁLLTAM az U Sporttal! Először azt hittem, hogy valami gubanc van az ernyővel, mert ilyet még nem éreztem ezzel az ernyővel - aminek a vége mégiscsak 65km/h! De aztán elindult szépen és kis előreutazgatások után fogtam Ágicával egy termiket, amit rendesen meg is tekertünk.

Szomolyánál egy másik kedves hölgypilóta mutatta a tutit, Beretka Krisztával tekertünk ki egy "sikítós" termiket. ;-)
Itt még összefutottam Alpinista Józsival. de innen gyakorlatilag egyedül mentem. Krisztát láttam még néha-néha, de a többség eléggé keletnek vette az irányt, én délkeletnek, neki a Pusztának!
Nem most repültem át először a Hortobágyot, de mindig újra és újra nagyon nagy élmény repülni azon a szinte lakatlan tájon. Volt, hogy a Hortobágy közepén szálltam le, mert úgy sikerült, de most erről szó sem volt. Kevés erős termik volt, de a sok felhőút alatt jól lehetett haladni. 100km után már éreztem, hogy szűk lesz az Ország, ekkor hibáztam el, hogy nem fordultam meredeken le délnek. De éppen ott dél felé nem voltak szép felhők és inkább biztosra akartam menni. Legközelebb többet kell kockáztatni. Már számolgattam, hogy mennyi kell még a határig. Egy két gyenge emelést kiaknázatlanul otthagytam, ezt is kár volt, mert egyiket-másikat koppra kitekerve talán még lehetett volna a határ mellett is hosszabbítani... de mindegy. Így jó nagy táv sikeredett belőle. Kőrösnagyharsány után már a Román határ van. Az utóbbi időben elég sok Wass Albert regényt olvastam, persze rögtön eszembe jutott... érdekes, hogy a "túloldalon" előbukkanó falvak színe is más. Tudom, hogy erre van magyarázat, mert ott más a tégla, más a tetőcserepet használnak... de valahogy mégis elszomorított. Hogy még a színe is más lett. Na de ne politizáljunk! Tettem egy tiszteletkört a határig majd leszálltam.
Persze a nagy repülésnek ára van! Nehéz hazajutni. Elég komoly szervezés kellett, hogy még aznap visszaérjek Budapestre.
A kőrösnagyharsányi vasútállomás kb. olyan volt mint a vadnyugati filmeken, talán egy fokkal rontotta a helyzetet, hogy az egy szál vágányra néhány köbméter sitt volt borítva és nőtt belőle a dudva. A falucska nevét jelző táblán talán még lövésnyomokat is felfedezhettem volna, ha nem lett volna eltökélt szándékom, hogy autóstoppal indulja neki Budapestnek, így gyorsan hátatfordítottam ennek az elszomorító látványnak és indultam kifelé ebből a zsákfaluból. De az útfélen megszólítottak és szerveztek nekem egy sofőrt. Így a Kőrösnagyharsányi helyi kisebbségi Önkormányzat vezető tagja néhány ezresért bevitt Debrecenbe. A TAXI c. nagysikerű mozifilm színészénél tanult vezetni, az biztos... Az utolsó Debrecenből Budapestre induló 19:32-es vonatot sajnos így is lekéstem 9 perccel, de elértem a 45 percet késő Tulipán expresszt! :-)
Este 23h-kor már otthon is voltam!


(A képekért köszönet Nagy Orsinak!)